Az én anyukám napja

Na jó, inkább estéje...

Csodálatos dolog, hogy ünnepeljük az anyákat. Talán el sem tudom mondani, mennyire szeretem az anyukámat. Néha idegesít, a korral bizonytalanabbnak látom, fel tud hívni hülyeségek miatt, de sosem felejtem el, hogy felnevelt engem, a lehető legjobb tudása szerint. 6 éves koromtól egyedül csinálta mindezt.

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Ez(eke)t szeretem magamban

Karácsony óta nem írtam VKP bejegyzést, volt, amikor lecsúsztam róla, de ez most egy olyan téma, amiért nagyon hálás vagyok! 💕

De előtte egy rövid ismertető a csoportról. Orbán Szilvia, a Pillecukor blog írója indította. Kéthetente kerülnek kisorsolásra a témák, így ugyanabban az időben mindenki ugyanarról a témáról ír. Nagyon izgalmas tud lenni más-más megvilágításban olvasni egy dologról. Ha van kedved csatlakozni, itt megteheted.



Visszatérve a témára: ez most nagy kihívás nekem, ennek ellenére úgy érzem, a legjobbkor jött. Mivel ez egy pozitív poszt, így nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy milyen időszak áll mögöttem, ezt amúgy is megírtam 2 napja, ha kíváncsi vagy rá, itt elolvashatod.

Én és a depresszió

Évek óta érlelődik bennem egy írás a témáról. Nincs koncepcióm, hiszen nem vagyok sem orvos, sem pszichológus. Mindig másképp élem meg, vannak kiegyensúlyozott napjaim, heteim, hónapjaim, és vannak hullámvölgyeim. Minden, amit itt leírok, a saját tapasztalatom és véleményem.

Pontosan tudom, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennének mélypontok az életében. Hogy mi is okozza a depressziót, nem tudom. Egyesek úgy vélik, hogy az agyban lejátszódó biokémiai folyamatok okozzák a hangulatingadozást, mások szerint egy-egy trauma által okozott összeomlás okozza, hogy az agyban kicsit másképp termelődnek a hormonok. És még nem is beszéltünk arról, hogy akinek a családjában volt/van depressziós ember, annak hajlama van rá.

Forrás

Évekig próbáltam megérteni, de lassan kezdek eljutni oda, hogy elfogadjam, talán vele élem le az életemet. Ami nem is mindig nehéz. 😉

Mi lennék ha... II.

„Mi lennék ha…” írásom második része következik. Ismét egy kis játszadozás, álmodozás. Nagyon élveztem az első rész megírását is, így nagy örömmel vágok bele a folytatásba.
Az első részt itt olvashatod.

Mi lennék, ha…

…berendezési tárgy lennék?

Kovácsoltvasból készült kerek asztalka lennék, a tetején mozaikból kirakott mandalával. Színt vinnék a lakásodba, ha rám néznél, mosolyognál. Talán egy virágot tennél rám, hiszen olyan szép lennék, hogy megérdemelném. 😊

Forrás

Harmónia mandala II.

Biztos te is érezted már nagyon egyedül magad. Nem arra az egyedüllétre gondolok, amikor fizikailag egyedül vagy, hanem arra, amikor a lelkedben érzed magad egyedül. Hiába vannak szeretteid – anyukád, apukád, testvéred, párod, barátaid – mégis egyedül érzed magad. Elfordul tőled minden és mindenki. Az élet cserbenhagy, Isten, mintha nem is létezne, a körülötted lévők nem értenek meg, csak magukkal vannak elfoglalva. Mindenki a saját érdekeit nézi, és te ott maradsz egyedül és csak húz magába ez a sötétség, a köd, amiből nem látsz ki, nem tudod merre van a kiút.

Hiába nyújtod a kezed, senki nem fogja meg, hogy segítsen. Félsz, rettegsz, saját magadtól is. Úgy érzed, innen már nincs lejjebb és egyszer csak még zuhansz, szippant magába, mintha sosem akarna elereszteni. Nehéz a lélegzetvétel, nehezek a mozdulatok és eljutsz arra a pontra, hogy feladod. Elengeded magad, hagyod, hogy történjen meg, aminek kell. 

Mi lennék ha... I.

A minap Judit Vivien Pádár a Sub Rosa blog írója megosztott egy bejegyzést, ahol eljátszott a gondolattal, mi lenne ha….

Nekem ez annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, én is megcsinálom.

Vannak olyan válaszok, amik a mostani testi-lelki állapotomat tükrözik és van, ami évek óta állandó. De ez teljesen természetes, hiszen folyamatosan változunk mi is, bővül az érdeklődési körünk, de az aktuális hangulatunk is befolyásolhat.

De most jó egy kicsit álmodozni! 😌

Mi lennék, ha…

…szín lennék?

Most rózsaszín. Sok árnyalata van, de a finom pasztell áll közel hozzám. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlen, tudat alatt vonzódunk azokhoz a színekhez, ami a jelenlegi helyzetünkben segít. A rózsaszín a szeretet, szerelem, a nőiség, az anyaság színe. Megnyugvást ad, csillapítja az önbizalomhiányt. Ami érdekesség volt nekem, hogy ezt a színt kedvelik a művészi beállítottságú emberek – talán, mert elősegíti a kreativitást is.

Akárhogy is nézem, ez most az én színem. Minden pozitív hatását érzem, de a legerősebb, hogy megnyugtat és növeli az önbizalmamat. És a nőiesség megélése, illetve az anyaság gondolata is igen sokat foglakoztat az utóbbi időben.

Ha rózsaszín lennék, akkor jelen lennék az életedben, amikor szükséged lenne szeretetre, önbizalomra, megnyugvásra, gondoskodásra, törődésre, együttérzésre. Segítenék, hogy jobban megismerd önmagad.

Forrás

Előttem az év - 2017

Miután összegeztem az elmúlt évemet – amiről itt olvashatsz -, ma arra szántam időt, hogy megnézzem, hogy is néz ki az előttem álló év. Az összegző, ami alapján haladok, arra biztat, hogy merjek nagyot álmodni, szabaduljak meg az elvárásaimtól.

Az én szavam erre az évre: EGYENSÚLY.