„Nehéz a mandala történetéhez bármit is hozzátenni, mert a történet időt feltételez, a mandala viszont – ahogy az alakja ezt nekünk majd megtanítja – lényegében időn és téren kívüli. A mandala története, mint minden rendes történet a keletkezéssel kellene, hogy kezdődjön. De már itt kérdésessé válik. A mandala nem sorolható be az időbe, alig lehet az időben tanulmányozni, folyton arra hajlik, hogy bevonjon minket a közepébe, és ott, a középpontban bizony megszűnik a tér és az idő.
A
"mandala" szó a szanszkritból ered, tehát keleti eredetű (ha az ember
eltekint attól, hogy a brahmanista hagyomány esetleg druida /Ram/ eredetre
vezethető vissza). A legtöbb ember tudatában a mandalák valóban keletiesek. Ez
viszont nem mindig volt így, ahogy a gótika rózsaablakai tanúsítják, és nem is
kéne így lennie, hiszen a mandalák minden kultúra eredeténél, minden ember
gyökereiben ott vannak.
Az újkori kultúránkban mindenekelőtt C. G. Jung foglalkozott a mandalákkal, és úgy találta, hogy azok különösen akut lelki káoszhelyzetekben – a pszichózis és a hirtelen kitörő neurózis esetében – lépnek fel, mint a lélek öngyógyító tendenciái – spontán képekben. Feltűnik ebben az összefüggésben, hogy a gótika a maga rózsaablakaival a legnagyobb külső káosz idejére esik, elég, ha a keresztes hadjáratokra és az inkvizíciókra gondolunk.”
Rüdiger Dahlke: A mandalák világa című könyvéből
A mandala jelentése
A szó, az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások (azaz mudrá), a hangok, ami nem más, mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a málá, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mandala
Az újkori kultúránkban mindenekelőtt C. G. Jung foglalkozott a mandalákkal, és úgy találta, hogy azok különösen akut lelki káoszhelyzetekben – a pszichózis és a hirtelen kitörő neurózis esetében – lépnek fel, mint a lélek öngyógyító tendenciái – spontán képekben. Feltűnik ebben az összefüggésben, hogy a gótika a maga rózsaablakaival a legnagyobb külső káosz idejére esik, elég, ha a keresztes hadjáratokra és az inkvizíciókra gondolunk.”
Rüdiger Dahlke: A mandalák világa című könyvéből
A mandala jelentése
A szó, az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások (azaz mudrá), a hangok, ami nem más, mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a málá, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mandala
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése