Karácsony óta nem írtam VKP bejegyzést, volt, amikor lecsúsztam róla, de ez most egy olyan téma, amiért nagyon hálás vagyok! 💕
De előtte egy rövid ismertető a csoportról. Orbán Szilvia, a Pillecukor blog írója indította. Kéthetente kerülnek kisorsolásra a témák, így ugyanabban az időben mindenki ugyanarról a témáról ír. Nagyon izgalmas tud lenni más-más megvilágításban olvasni egy dologról. Ha van kedved csatlakozni, itt megteheted.
Visszatérve a témára: ez most nagy kihívás nekem, ennek ellenére úgy érzem, a legjobbkor jött. Mivel ez egy pozitív poszt, így nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy milyen időszak áll mögöttem, ezt amúgy is megírtam 2 napja, ha kíváncsi vagy rá, itt elolvashatod.
Visszatérve a témára: ez most nagy kihívás nekem, ennek ellenére úgy érzem, a legjobbkor jött. Mivel ez egy pozitív poszt, így nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy milyen időszak áll mögöttem, ezt amúgy is megírtam 2 napja, ha kíváncsi vagy rá, itt elolvashatod.
Mindjárt van is egy friss élményem. Tegnap egész délután füvet nyírtam, nem kis területet, elég rendesen el is fáradtam estére. Alig vártam, hogy megmossam a hajam és beüljek egy meleg kád vízbe. Miután tisztán, felöltözve hajamat megszárítva belenéztem a tükörbe, az első gondolatom az volt, hogy szeretem magam. Azt hiszem, ritkák azok a pillanatok, amikor az ember azt érzi, ha a saját szemébe néz: „Szeretlek, igazán szívből szeretlek!” És nem talál semmi kifogást önmagában és önmagán. Fantasztikus érzés!
De ha számba kell venni, szeretem magamban, hogy
• szeretem az állatokat és ők is szeretnek engem. Párom szerint, hozzám minden kóbor állat odajön, tőle többnyire elszaladnak. Ilyenkor a nagymamám, Mamika jut eszembe, aki után a csirkék és disznók is mentek, ha bement hozzájuk, ha pedig kiállt a teraszra és elkiáltotta magát: „Ciccc-cicc”, a környék összes macskája ott termett. 😊
 |
| Forrás |
• odáig vagyok a természetért és a növényekért. Imádok fákat ölelni!
• jó hallgatóság vagyok, az emberek többnyire szeretnek megnyílni nekem.
• kellemes hangom van. Erről egyre több visszajelzést is kapok a jógaórákon. 😊
• ápolt vagyok, és nem hanyagolom el a külsőm.
• elfogadó vagyok. Nem akarok senkit megváltoztatni, de cserébe én is ezt várom.
• gondoskodó vagyok és jól is csinálom. 😊
• képes vagyok rá, hogy megtaláljam mindenben a jót. Ha nem is megy elsőre, mindig próbálkozom. 😉
• szeretem minden egyes bütykömet a lábamon. Azt hiszem, az összeset örököltem anyutól és aputól, így nekem duplán kijutott. 😄
• képes vagyok félretenni a saját gondomat, ha valaki komoly bajban van. 2 alkalom emlékezetes a számomra. Ha olvastad az Én és a depresszió című írásomat, akkor tudod, hogy voltak komoly mélypontjaim. Azon talán nem is csodálkozom, hogy egy ilyen alkalommal került anyukám kórházba, és félre tudtam tenni a magam baját, hiszen a legközelebbi hozzátartozómról volt szó. De jó pár éve, amikor ültem a pszichiáter rendelőjében egy kemény, pánikrohamokkal teli este után, amikor nekem is hatalmas erőfeszítésbe került még ide is eljönni, egyszer csak besétált egy apa, a kb. 16 éves lányával. Már első ránézésre látszott, hogy nagyon komoly a dolog. Nem tudott megszólalni, alig bírt megmozdulni, csak bámult maga elé. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor az a legjobb, ha az ember megpróbálja felvenni a beteggel a szemkontaktust, hiszen ez nekem is segített. Amikor megláttam ezt a kislányt, pontosan tudtam mit érez és azonnal segíteni akartam neki. Hirtelen fel tudtam kelni a székről, meg tudtam szólítani és teljes figyelmem rá irányult. Fontosabb volt nekem az ő jóléte, mint a sajátom. És ebből jön is a következő pont:
• segítőkész vagyok. A környezetem szerint túlságosan is, szokták is mondani nekem: „Ne vedd az egész világ terhét a válladra.” De én szeretem így magam. 😊
 |
| Forrás |
• jól főzök és sütök.
• képes vagyok otthont teremteni. Természetesen használok tárgyakat, mert varázsló nem vagyok, de a jelenlétem az, ami meghatározza az otthonunkat. 😊
• megbízható vagyok.
• őszinte vagyok, de kíméletesen.
• időt szánok önmagamra.
• ha szükségét érzem, kényeztetem magam. Például saját magamnak is megfőzök és tálalok úgy, mintha vendégeket várnék. Amúgy is szeretek enni. 😋
• kitartó vagyok. Ritkán érzem ezt 100 %-ig, de ha belegondolok, akkor a nekem fontos dolgokban valóban az vagyok. Volt egy idő, amikor évekig jártam futni és képes voltam heti 4-szer 4 óra 15 perckor felkelni, elmenni futni, majd 7-re dolgozni. Ha egy mandala képe megjelenik előttem, addig agyalok rajta, addig tervezgetem, amíg meg nem születik az érzéseim által megálmodott kép a papíron.
• megengedem magamnak, hogy sírjak.
• kitartó gyakorlással megtanultam a hasi légzést, amit olyan szintre fejlesztettem, hogy szinte már csak így lélegzem. Tudni kell, hogy a nők automatikusan mellkasba, a férfiak hasba lélegeznek. Viszont a hasi légzés nagyon megnyugtató, érdemes gyakorolni.
• nem szégyellem kifejezni az érzéseimet, örömmel ölelek meg másokat.
• néha „buksi” vagyok. 😉
• nem felejtettem el úgy örülni, ahogy csak egy gyerek tud. 😃
• sok van bennem Mamikából. Ő a példaképem és hatalmas öröm, hogy azt mondják, rá hasonlítok a legjobban. (Nem külsőleg, a természetünk.) 💕
Senki ne gondolja, hogy tökéletes vagyok. De mivel ez a poszt arról, szól, hogy mit szeretek magamban, eszemben sincs itt részletezni, hogy mit nem. 😉 És különben is: koncentráljunk a pozitív tulajdonságainkra és igyekezzünk magunkból kihozni a lehető legjobbat! 😇
Varázslatos Napot Kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése