{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Ez(eke)t szeretem magamban

Karácsony óta nem írtam VKP bejegyzést, volt, amikor lecsúsztam róla, de ez most egy olyan téma, amiért nagyon hálás vagyok! 💕

De előtte egy rövid ismertető a csoportról. Orbán Szilvia, a Pillecukor blog írója indította. Kéthetente kerülnek kisorsolásra a témák, így ugyanabban az időben mindenki ugyanarról a témáról ír. Nagyon izgalmas tud lenni más-más megvilágításban olvasni egy dologról. Ha van kedved csatlakozni, itt megteheted.



Visszatérve a témára: ez most nagy kihívás nekem, ennek ellenére úgy érzem, a legjobbkor jött. Mivel ez egy pozitív poszt, így nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy milyen időszak áll mögöttem, ezt amúgy is megírtam 2 napja, ha kíváncsi vagy rá, itt elolvashatod.

Én és a depresszió

Évek óta érlelődik bennem egy írás a témáról. Nincs koncepcióm, hiszen nem vagyok sem orvos, sem pszichológus. Mindig másképp élem meg, vannak kiegyensúlyozott napjaim, heteim, hónapjaim, és vannak hullámvölgyeim. Minden, amit itt leírok, a saját tapasztalatom és véleményem.

Pontosan tudom, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennének mélypontok az életében. Hogy mi is okozza a depressziót, nem tudom. Egyesek úgy vélik, hogy az agyban lejátszódó biokémiai folyamatok okozzák a hangulatingadozást, mások szerint egy-egy trauma által okozott összeomlás okozza, hogy az agyban kicsit másképp termelődnek a hormonok. És még nem is beszéltünk arról, hogy akinek a családjában volt/van depressziós ember, annak hajlama van rá.

Forrás

Évekig próbáltam megérteni, de lassan kezdek eljutni oda, hogy elfogadjam, talán vele élem le az életemet. Ami nem is mindig nehéz. 😉

Harmónia mandala II.

Biztos te is érezted már nagyon egyedül magad. Nem arra az egyedüllétre gondolok, amikor fizikailag egyedül vagy, hanem arra, amikor a lelkedben érzed magad egyedül. Hiába vannak szeretteid – anyukád, apukád, testvéred, párod, barátaid – mégis egyedül érzed magad. Elfordul tőled minden és mindenki. Az élet cserbenhagy, Isten, mintha nem is létezne, a körülötted lévők nem értenek meg, csak magukkal vannak elfoglalva. Mindenki a saját érdekeit nézi, és te ott maradsz egyedül és csak húz magába ez a sötétség, a köd, amiből nem látsz ki, nem tudod merre van a kiút.

Hiába nyújtod a kezed, senki nem fogja meg, hogy segítsen. Félsz, rettegsz, saját magadtól is. Úgy érzed, innen már nincs lejjebb és egyszer csak még zuhansz, szippant magába, mintha sosem akarna elereszteni. Nehéz a lélegzetvétel, nehezek a mozdulatok és eljutsz arra a pontra, hogy feladod. Elengeded magad, hagyod, hogy történjen meg, aminek kell. 

Az elmúlt év - 2016

Tavaly készítettem először évrendező-évindító összegzést. A segédletet innen töltöttem le. Megfogadtam a tanácsot, adtam magamnak 3-4 órát, előkészítettem a színes ceruzáimat, tollat és becsületesen kitöltöttem. A saját tapasztalatom, hogy érdemes megcsinálni, jobban rálátok az elmúlt dolgokra és jó esetben körvonalazódik is az előttem álló év.

Pillanatképek

De egyelőre maradjunk az évösszegzésnél. Nekem segít abban, hogy visszamenőleg felfedezzem miben fejlődtem, mit változtattam, sikerült-e elérnem, amit szerettem volna, mit tanulhatok belőle, hogyan éltem meg az örömeket, a fájdalmakat, a veszteséget, mi okozott boldogságot, mitől kapcsolódtam ki és mi is az, amit majd átvihetek a következő évre és mi az, amit el szeretnék engedni.

A nap bloggere voltam I.

Március 10-én a NAP BLOGGERE voltam a Magyar bloggerek és blogkedvelők közösségében. A lényege: egy napig a többi tag kérdéseket tehet fel és a jelölt egy blogbejegyzésben válaszol rájuk.

Rózsa mandala – Az elfogadás mandalája

Az elfogadás most nagyon fontos a számomra.

Sejtettem én, hogy valami nem úgy működik bennem, ahogy kellene, de nem jöttem rá, mi az. Kaptam egy elég komoly tükröt és még így is kívülállóknak kellett rávilágítaniuk arra, hogy mi is ez pontosan.

Így most megpróbálom azt az energiát, amit más iránti haragba, gyűlöletbe, ítélkezésbe fektettem, felhasználni a fejlődésemhez.

Rózsa mandala