{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Ez(eke)t szeretem magamban

Karácsony óta nem írtam VKP bejegyzést, volt, amikor lecsúsztam róla, de ez most egy olyan téma, amiért nagyon hálás vagyok! 💕

De előtte egy rövid ismertető a csoportról. Orbán Szilvia, a Pillecukor blog írója indította. Kéthetente kerülnek kisorsolásra a témák, így ugyanabban az időben mindenki ugyanarról a témáról ír. Nagyon izgalmas tud lenni más-más megvilágításban olvasni egy dologról. Ha van kedved csatlakozni, itt megteheted.



Visszatérve a témára: ez most nagy kihívás nekem, ennek ellenére úgy érzem, a legjobbkor jött. Mivel ez egy pozitív poszt, így nem szeretnék belemenni a részletekbe, hogy milyen időszak áll mögöttem, ezt amúgy is megírtam 2 napja, ha kíváncsi vagy rá, itt elolvashatod.

Én és a depresszió

Évek óta érlelődik bennem egy írás a témáról. Nincs koncepcióm, hiszen nem vagyok sem orvos, sem pszichológus. Mindig másképp élem meg, vannak kiegyensúlyozott napjaim, heteim, hónapjaim, és vannak hullámvölgyeim. Minden, amit itt leírok, a saját tapasztalatom és véleményem.

Pontosan tudom, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennének mélypontok az életében. Hogy mi is okozza a depressziót, nem tudom. Egyesek úgy vélik, hogy az agyban lejátszódó biokémiai folyamatok okozzák a hangulatingadozást, mások szerint egy-egy trauma által okozott összeomlás okozza, hogy az agyban kicsit másképp termelődnek a hormonok. És még nem is beszéltünk arról, hogy akinek a családjában volt/van depressziós ember, annak hajlama van rá.

Forrás

Évekig próbáltam megérteni, de lassan kezdek eljutni oda, hogy elfogadjam, talán vele élem le az életemet. Ami nem is mindig nehéz. 😉