2016. március 18., péntek

Az alázat mandalája

Alázat. Milyen szép szó. És mennyire kevéssé vagyunk rá képesek.

Fizikailag a térd tartozik hozzá. Térdelni és térdet hajtani alázattal Isten előtt. Nagyon már a templomokban sem tesszük ezt meg. És a mindennapi életben sem. Míg régen szüleink térdelve súrolták a padlót, mi már állva mosunk fel kényelmesen.
Talán a kertészkedés, a gyomlálás, az ültetés ad lehetőséget rá, hogy meghajoljunk a természet előtt.
Bizonyos mozgásfajták, mint a jóga, persze alkalmat adnak rá, hogy alázattal letérdeljünk, fejünket lehajtsuk és megadjuk magunkat.

Az alázat mandalája

Ha térd problémáink vannak, érdemes elgondolkozni rajta, hogy hiányzik-e az alázat az életünkből, van e olyan terület, ahol kiskirálynak képzeljük magunkat, vagy pont az ellentéte, alulértékeljük a képességeinket. Nem vállaltuk-e túl magunkat? Nem vagyunk-e túl rugalmatlanok egy szituációban? Túl önfejűek vagyunk? Félünk valamitől, ami az előrehaladásunkat szolgálná? Nem állunk-e ellent valaminek, ami segíteni a fejlődésünket?
Nem véletlenül foglalkozom most az alázat témájával. Múlt pénteken futás közben elestem és azóta nem tudok ráállni a bal lábamra, fáj a térdem, bicegve megyek. Kényszerpihenőn vagyok. Ami egyrészről jó, mert van időm magamra, olvashatok, rajzolhatok, festhetek, írhatok, jó filmeket nézhetek és elmélkedhetek.😌

Próbáltam végig gondolni, mi járt futás alatt és elesés közben a fejemben. Nem adtam át igazán magam a mozgásnak, egy bloggeren gondolkoztam. Hogy milyen fantasztikus írásai vannak és mekkora „véletlen”, hogy rátaláltam, mennyi hasonlóságot fedeztem fel kettőnk lelki életében. Arra gondoltam, én még nem jutottam el odáig, hogy 100 %-ig felvállaljam, megmutassam önmagam mások előtt és úgy látom, ő már elérte ezt.
(Ha van kedvetek, látogassatok el az oldalára, mert nagyon inspiráló! Itt megtaláljátok.)
Aztán a következő bejegyzésemen gondolkoztam, hogy fogom megírni és azon, mennyire fantasztikus, hogy tagja lehetek a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoportjának, mert csodás embereket ismerhetek meg.

Elesés közben csak néztem a lábamat magam alatt, hogy kifordul a bokám és arra gondoltam, „Istenem, kérlek, ne legyen ficam, hogy haza tudjak gyalogolni!”. Aztán csak ültem a földön és bámultam magam mögé: „Mi a fenében estem el?”

Hát, van mit átgondolnom és most időm is van rá. 😉 A traumák, balesetek mindig hozzásegítenek a fejlődéshez. Úgy hogy élvezem a kényszerpihenőt. A történtek hatására pedig megszületett ez a mandala. 😌

A mandalán szereplő szimbólumok:
- Bambusz: hajlékony, egyenes szárú, az ég felé tör; meghajol a vihar előtt, majd újra felemelkedik.
- Eper
- Ibolya
- Szamár
- Sárga, barna, lila: az alázat színei (is)
(Jelentésüket megtalálod a Szimbólumok menüpont alatt)

Technikai adatok:
Anyag: 280 gr-os aquarell papír
Festék: aquarell
Díszítés: zselés toll
Méret: 25x25 cm

A lélek tizenkét gyümölcse a szeretet, az öröm, a béke, a szenvedés, a gyengédség, a jóság, a hit, az alázatosság, a türelem, a szerénység, a mértékletesség és a szüzesség.

Az én megerősítő mondatom a mostani helyzetemben:
Elfogadom, hogy térdet hajtok Isten, ember, az élet vagy egy szituáció előtt és átadom magam ennek az érzésnek, megnyílok, hogy fejlődhessek!

Varázslatos Napot Kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése