2017. április 25., kedd

Én és a depresszió

Évek óta érlelődik bennem egy írás a témáról. Nincs koncepcióm, hiszen nem vagyok sem orvos, sem pszichológus. Mindig másképp élem meg, vannak kiegyensúlyozott napjaim, heteim, hónapjaim, és vannak hullámvölgyeim. Minden, amit itt leírok, a saját tapasztalatom és véleményem.

Pontosan tudom, hogy nincs olyan ember, akinek ne lennének mélypontok az életében. Hogy mi is okozza a depressziót, nem tudom. Egyesek úgy vélik, hogy az agyban lejátszódó biokémiai folyamatok okozzák a hangulatingadozást, mások szerint egy-egy trauma által okozott összeomlás okozza, hogy az agyban kicsit másképp termelődnek a hormonok. És még nem is beszéltünk arról, hogy akinek a családjában volt/van depressziós ember, annak hajlama van rá.

Forrás
Évekig próbáltam megérteni, de lassan kezdek eljutni oda, hogy elfogadjam, talán vele élem le az életemet. Ami nem is mindig nehéz. 😉
De vannak komolyan nehéz időszakok is. Most a második epizódomat élem és nem szégyellem, szedek gyógyszert. Emellett pedig edzem a tudatomat, meditálok, jógázom és alkotok.

Először 2002-ben jelentkezett nálam, azt sem tudtam mit is érzek, csak féltem. Iszonyatosan. 2 hónap kellett hozzá, hogy elmenjek orvoshoz, onnan tovább pszichiáterhez, majd gyógyszerek és pszichológus. 6 és fél év után abbahagytam a gyógyszereket és 4 év telt el nélkülük. 2013 szeptemberében jelentkezett újra. Éppen Horvátországban nyaraltunk, talán a negyedik vagy ötödik napon. Már egész nap furán éreztem magam, délutánra csak rosszabb lett. Majd jött a remegés. Először azt hittük napszúrást kaptam. De miután az egész éjszakát halálfélelemben töltöttem el, a szemeimet nem mertem becsukni, remegett az egész testem és mindenhol bizsergett, akkor csak arra tudtam gondolni, ezt éljem túl. Másnap felhívtuk a pszichológust, akihez annak idején jártam és két napot töltöttem bent a szobában, légkondi bekapcsolva, mert egyfolytában melegem volt. Majd újra élveztem a nyaralást. Itthon 1-2 hétig jó volt, majd újra jelentkeztek az esti pánikrohamok, amik néha elég hosszúra sikerültek. Szinte minden nap mentem futni, hiszen tudtam, hogy a mozgás jót tesz, korábban is segített már, relax CD-ket hallgattam, de miután 2 hónap alatt nem javult a helyzet és 8 kilót fogytam, egy este azt éreztem, hogy feladom. Mindegy, hogy mit kell beszedjek, mit kell csináljak, csak valaki mondja meg, segítsen, mert egyedül nem bírom.

Forrás
Fontosnak tartom, hogy amikor ilyen állapotba kerül valaki, akkor tudjon segítséget kérni és fogadja is azt el, mégha először gyógyszer formájában is érkezik. Olyan szinten kimerült a szervezetem, a testem, a lelkem, felőrölt a félelem, a szuicid gondolatok, hogy ezt első körben gyógyszerrel kellett kezelni. Egyszerűen összenyomtak a negatív érzések és gondolatok.
Forrás
Nagyon sokat pihentem, aludtam, igényem is volt rá. Nem véletlen, hogy ebben az állapotban erre vágyik az ember, hiszen ilyenkor regenerálódik a szervezet. Sokan mondják, hogy a gyógyszerek elnyomnak, álmosítanak, de szükségem is volt rá, hiszen magamtól is féltem. A legnagyobb félelmem az volt, hogy megbolondulok és csinálok valamit magammal, mert nem tudom uralni a gondolataimat és az érzéseimet. Be voltam zárva önmagamba, nem tudtam szinte kommunikálni sem.

Idővel, ahogy kezdett lassan erőm lenni, észrevettem dolgokat. Olyan volt, mintha egy-egy pillanatra kinyílt volna az ablak és rácsodálkoztam, hogy süt a nap, autók mennek az utcán, el tudok menni bevásárolni, képes vagyok főzni. Minden szép lassan épült be az életembe újra.

A mai napig együtt élek azzal, hogy „másképp” reagálok le dolgokat. Azt mondták, érzékenyebbek a szenzoraim az átlagnál. Valaki a frontok hatására például csak azt érzi, hogy feszültebb és nem tud aludni. Én az elmúlt heteket megszenvedtem. 3 éve nem volt éjszakai pánikrohamom, most újra. De azt megtanultam, hogy ilyenkor azonnal kikérjem szakember tanácsát, mert még egyszer nem szeretném átélni, hogy hónapokig tartson a felépülésem. Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy sok stressz áll mögöttem. Épül a házunk, a párom külföldön dolgozik és 1 hónapban egyszer jön haza, anyukám komoly gerincműtét előtt áll, és ma döbbentem rá, hogy pár hete született volna meg a babánk. Talán ez utóbbi, ami a legjobban megviselt. És az agyalás, hogy már újra próbálkozhatunk, de nem jó időben van itthon és miért nem esek már teherbe, mikor mindenki más az már.

Nos, a múlt heti pánikroham után úgy döntöttem, hogy egy időre félretesszük a gyerekvállalást. Mivel módosítani kellett a gyógyszereken is, nem kockáztatom, hogy elvetéljek vagy rendellenességet okozzak a babának. Mielőtt valaki támadna, hogy gyógyszerek mellett, hogy vállalkozhatok babára, majdnem egy évet szántunk ennek a témának a körbejárására, a legjobb szakembereket kerestük meg, mert van felelősségtudatunk.

De, az elkövetkezendő időkben magamra szeretnék koncentrálni. Kicsit többet pihenek, olyan dolgokat csinálok, ami jól esik. Például a macskámmal az ölemben írom ezt a bejegyzést 😃, színezek, alkotok, lomtalanítok, füvet nyírok, növényeket ültetek.
Forrás
A földdel kapcsolatos munkák mindig jót tesznek, biztonságot adnak, közben pedig süt a nap, érintkezem a természettel. Minden nap szánok 20 percet arra, hogy relaxáljak. Jógázom és továbbra is tartom a kismama jógát, mert imádom csinálni. Tudatosan próbálok arra koncentrálni, amit éppen csinálok. És próbálom megengedni magamnak, hogy megéljem akár a félelmet, szomorúságot, reménytelenséget, magányt, tehetetlenséget is. Valójában minél inkább kapálózom ezek ellen, annál erősebbek. Én pedig egyre gyengébb leszek, mert nem a megfelelő irányba terelem az energiámat. Ha pedig észreveszek valami jó dolgot, akkor lubickolok az érzésben.

Láthatod, pontosan tudom milyen érzés az, amikor az ember agya azon kattog, hogy „Valóban így kell leélnem az életemet?”. De nem vagy egyedül! Talán nem nagy vigasz, de nekem segít a tudat, hogy éppen ebben a pillanatban vajon hányan élik át azt, amit én.

Ha szívesen osztanád meg tapasztalataidat, ne habozz! Én biztos elolvasom! Talán tanulhatunk is egymástól!

Varázslatos Napot Kívánok!

3 megjegyzés:

  1. <3

    Kitartást Sorstárs! :) Én is hajlamos vagyok a depresszióra, én is megküzdöttem vele, habár gyógyszert soha nem voltam hajlandó szedni. Saját gondolkodásmódom átállítása segített ki a gödörből, az olyan könyvek, mint A kiemelkedően sikeres emberek 7 szokása és társai. Most magam is mélyponton vagyok ismét, egy női témákkal foglalkozó pszichológust kerestem fel, aki sokat segít. Szerinte nem vagyok depressziós, de tény, hogy meg kell oldani ezeket a lelki gátakat. Ismét jött föl olyan rossz tapasztalás gyerekkoromból, amire nem emlékeztem, stb.

    Néha, kb (fél)évente egyszer előjön a rossz reakció, amikor begubózom és önostorozok, hogy bénavagyok, meg semmiresejó, meg ilyen butaságok... de szerencsére ritka. Ha lecseng, meg érzem, hogy Oroszlán szeret és támogat, utána újra tudok tiszta fejjel gondolkodni...

    Mostanában én is sokat festegetek, de a legtöbb ajándékba megy, így egyelőre nem mutatom meg mindet a blogon, majd csak ha már átadtam... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy megírtad! Nálam nem volt kérdés a gyógyszer, mert ha az embernek öngyilkos gondolatai vannak, az már szerintem súlyos eset. De nincs szüksége mindenkinek gyógyszerre! Engem egyszer akartak beküldeni a pszichiátriára, de oda nem voltam hajlandó bemenni. De ez már 10 éve volt.

      Az elmúlt években nagyon sokat tanultam magamról is, és egész jól tudom kezelni a helyzetet. Persze ez most megint elég nehéz időszak, de bízom benne, hogy túl leszek rajta. Már az erőt ad, hogy nem estem olyan mélyre, mint korábban. :)

      Amellett, hogy nekem is jót tett, hogy megírtam ezt a bejegyzést, az volt a célom, hogy a hasonló helyzetben lévő emberek tudják, hogy nincsenek egyedül. Sajnos még most is sokan vannak, akik nem mernek beszélni róla, szégyellik.

      Azt gondolom, az önmagunknak való beismerés már fél siker, a segítségkérés pedig már el is indított a gyógyulás útján. A gondolkodásmód átállítása pedig szerintem is nagyon fontos!

      Az alkotásaidra kíváncsi vagyok, remélem hamarosan láthatom őket! :)

      Törlés
    2. Tulajdonképpen azért nem vettem be a gyógyszert, mert az volt beleírva a tájékoztatóba, hogy öngyilkosságra hajlamosoknak nem ajánlják, én meg rájöttem, hogy még élni akarok, ezért kezdtem el inkább olvasni a mentális "gyógyszereket" :) Persze az is idő volt, mire ezek rám találtak... de a lényeg, hogy megmentettek, és itt vagyok. És Te is itt vagy! :)

      Törlés